EGYHÁZI REND
Az Egyházi Rend legfontosabb karaktere, hogy az abban részesedők Krisztus nevében és személyében szolgálják a közösséget. E szentség teljessége a püspökben van jelen, aki megszentelő, tanító és kormányzó küldetéséből különbözőképpen részesíti a papságot és a diakónusokat, hogy ők is pásztorként gondoskodhassanak Isten népéről. Ezek alapján a krisztusi papság nem csupán a nép képviseletét jelenti az Úr színe előtt, hanem ők Isten cselekvésének megjelenítői és eszközei az egyházban.
Ezért hívjuk a püspököt pontifexnek, hídverőnek, a papságot pedig sacerdosnak, a szentet hozónak, és így csodálkozunk rá Isten alázatára e szentség kapcsán: Ő, aki két törékeny emberre, Máriára és Józsefre bízta Jézus életét a világban, most az Egyházi Rend tagjaira bízza az örök életre való eljutás lehetőségének biztosítását az Egyházban. A pap megjeleníti Krisztus áldozat-voltát, mert magának is áldozattá kell válnia, úgy, ahogy Krisztus is azáltal mutatta be az igazi és tökéletes istentiszteletet, hogy önmagát ajándékozta az Atyának. A keresztény családok egyházias lelkületének pedig egyfajta mércéje az, hogy mennyire vonultatják fel a gyermekek előtt a papság vállalásának lehetőségét. Ki részesülhet e szentségben? Az a nem házas, megkeresztelt férfi, aki szabad elhatározásból vállalja a felszentelést, kellő érettséggel, valamint alkalmassággal rendelkezik e hivatáshoz, vállalja a nőtlenséget, és a püspök is alkalmasnak tartja mindezekre. Elérhetőség a papi hivatásról való gondolkodás, kérdések kapcsán: hivatas@ferencesek.hu